2012. október 10., szerda

PATAKPARTI GYALOGOLÁS - a láb mindig kéznél van



A "tartsd magad formában” felszólítás jegyében kezdtem el  a sétákat  a nyáron. A jelszót lányom adta ki, aki rendszeresen fut a Rákos patak partján és úgy gondolta, hogy együtt járhatnánk ki: én gyalogolnék, miközben ő fut.  Megtetszett az ötlet, és azóta több-kevesebb gyakorisággal séta-gyalogolok a szép, zöld környezetben.


Jobban hangzana, ha azt írhatnám kocogok, de csak gyors gyaloglásra futja a kondimból. Lányom instrukciói szerint a lényeg, hogy egyenletes, gyors tempóban, nagyokat lépve, a kezemet is lóbálva gyalogoljak. Elengedhetetlen a kényelmes, zárt cipő és a réteges öltözködés. Kb. egy órát tudok gyalogolni egyfolytában, kifejezetten élvezem a mozgást  az üde  környezetben.  A patakocska mentén nemrég bicikliutat építettek, s mellette még egy keskeny földút is fut, így  biciklizők és a futók egymást nem zavarva tudnak közlekedni. Csodálkozva  tapasztaltam, hogy milyen népszerű a futás a fiatalok körében, a biciklizésről nem is beszélve. Fülhallgatóval zenét hallgatva, csinos, sportos szerelésben  húznak el mellettem. 


Nem véletlen, hogy tömegek járni oda, hisz a szépen rendben tartott környezet, nyírt fű,  forgalmat elkerülő, s ezért csendes és tiszta út manapság ritkaságnak számít a fővárosban. Az út egy része, ahol én járok szép, újonnan épült lakóházak között kanyarog,  egy másik része régi, nagy fák és bokrok mentén.  A nyári kánikulában estefelé különösen üdítő volt a jól megvilágított úton való poroszkálás. Tegnap nem a szokásos módon estefelé, hanem kora délután jártam ott (fényképezőgéppel a kézben), és elcsodálkoztam, hogy futók helyett  babakocsit toló anyukák  és  sétáló idősek jártak arra. Jó volt gyalogolni  a szinte néptelen úton a patak halk csörgedezését  és a nyárfák leveleinek susogását hallgatva.


A Rákos patak szűkebb környezetem része. Arra járva mindig megszemlélem, leginkább azért, hogy a benne tanyázó kacsákat vegyem szemügyre.  Az unokákkal  kisebb korukban gyakorta  gyalogoltunk el a patakig, hogy a hídról  kenyérdarabkákat bedobva odacsalogassuk a kacsákat. Bármilyen messzességből  pillanatok alatt odaúsztak, ha egy kis ennivalót szórtunk nekik a hínáros vízbe. A  patakpart a kutyásoknak is a kedvence, itt szabadon lehet engedni  az ebeket. A nyári kánikulában egy-egy bátrabb kutya a meredek patakparton lerohanva meg is fürdött a vízben.


A patak a valaha benne élő rákokról kapta a nevét, nehéz elhinni, de régebben több vízimalmot is hajtottak erejével. Mostanság csendben, szinte észrevétlenül, de sokunk nagy örömére csobog végig  a Gödöllői dombságtól a Dunáig. Remek dolog egy fárasztó, vagy akár egy unalmas nap után a patakparton futni-gyalogolni. Végülis a futás és a gyaloglás a legkézenfekvőbb testmozgás, ingyen van, csak jó láb kell hozzá.



Cecilia



5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Cecília! Ismered biztosan a szlogent: a láb mindig kéznél van! Én is szívesen gyalogoltam sokáig, de ez az idei nyár a kibírhatatlan hőséggel leszoktatott róla. Újra kell kezdenem, biztatom is magam, hajrá te lustaság! Talán újra elkezdem...talán... Brigitta

Stolzer Cecilia írta...

Tetszik a szlogen! Remélem megjön a kedved a gyalogláshoz egy szép napsütéses őszi napon.

Lujza írta...

Nagyon jó a gyaloglás, a séta; azt hiszem, bármiféle kíméletes, rendszeres mozgás formában tart és hangulatjavító is. Nekem sokan mondták, hogy a kerti munka is ilyen. Eddig nem hittem benne, de mostanában próbálkozom vele. Valóban jólesik a szabad levegőn lenni, és a munka eredményét is látni.

Stolzer Cecilia írta...

Brigitta, annyira megtetszett a szlogened, hogy betettem az posztba alcímnek - engedelmeddel.

Lujza,a kertészkedni én is imádok, teljesen bele tudok feledkezni és nagyon jól esik fizikailag. Sajnos a kert nem a ház mellett van, így nem tudok mindig kertészkedni, amikor szeretnék :-((

Névtelen írta...

Drága Cecíliám, a szlogent csak használom, de sajna nem én találtam ki! Ha jól emlékszem, Monspart Saroltától hallottam régen egy TV adásban, és nagyon megtetszett. Szerintem M.S. sem ellenezné, ha látná a blogon! Brigitta