2012. szeptember 23., vasárnap


ROMELTAKARITÁS

Ismerős helyzet: elmentek a szülők, elköltöztek a gyerekek, egyedül maradtunk több háztartás romjaival. Ráadásul mindezt a tűzoltás korszaka előzte meg, folyamatos rohanás a szülők – kisunoka – munkahely – na meg otthon is kell csinálni valamit négyszögben. Ebből az egészből jól kijönni nem lehet, de valahogy egyben maradni igen, és ebben nagy segítségemre volt és van a szisztematikus romeltakarítás. Én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy – bár macerás dolog, mégis – hosszabb távon megnyugvást, vigaszt ad, ha nem dobok ki egy lendülettel mindent, ami fölösleges, hanem megpróbálok gazdát keresni a holmiknak. Az meg csak hab a tortán, ha valamelyik darabért némi pénz is befut.

Nagyon jól működik a http://groups.yahoo.com/group/budapest-mindeningyen/, a tippért Cecília blogtársat illeti a köszönet. Aki ide beszáll, az felajánlhatja a holmijait ajándékul, vagy megírhatja, hogy mire van szüksége. A bejegyzést minden csoporttag megkapja, és akit érdekel, e-mail-ben reflektálhat. Más hasonló ingyenes internetes hirdetési helyektől eltérően ez a hely nem teljesen nyilvános, csak Budapesten működik (vannak mutációk más városokban is), és ami a legfőbb: akinek kell valamilyen holmi, az eljön érte és elviszi.
Sok dologtól sikerült megszabadulni e csoport révén, ugyanakkor nagyszerű banános ládákhoz jutottunk,  amikor könyveket kellett csomagolni. A szüleim 19 banános ládányi könyvtárát – a fiamnak köszönhetően – befogadta a Szabó Ervin Könyvtár fiókja. Később egy másik fiók hírét hallottam, ott is örültek volna neki. Van olyan antikvárius, aki pénzt, minimális összeget ad egy-egy láda könyvért, de sajnos olyat nem tudok, aki el is jönne a könyvekért.

Fiatal, tavaly nősült kollégám nagyon örült a jénai tálaknak, konyhai apróságoknak, az unokatestvéremnek éppen jól jött két szép fotel. A barátnőim is haszonnal válogattak a polcokból, lámpákból és így tovább.

Végezetül – és ez nem a reklám helye, de – a Vaterán/TeszVeszen nem nehéz dolog meghirdetni a holmikat. Kezdetben úgy tűnik, mintha rettenetesen sok ugyanolyan tételt hirdetnének mások, de hamar kiderül, hogy aki valamit akar venni, az figyeli a hirdetéseket, és előbb-utóbb minden eladódik. Ezek ugye aukciós internetes helyek, a meghirdetett alacsony ár csak a kezdet, a licitbe többen be fognak szállni, és fölviszik az árat, akár a többszörösére. Ha mégsem, és a meghirdetett áron kelne el a holmi – ami velünk még nem fordult elő –, a semminél akkor is többet nyerünk. Ha akarjuk, a vevő eljön a holmiért, nem kell sehová sem vinni.

Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy akár ajándékozás, akár eladás – a vevő a ház előtt kapja meg a holmit, a lakásba idegent nem engedek be.

Állandó vendégei vagyunk a hulladékudvarnak, ahová még mindig visszük a régi újság-hegyeket, kiürült kartondobozokat. A műanyag flakonokat a közeli sárga kukába ejtem bele. Amit mindezek után kidobásra ítélek, azzal már valóban nem lehet semmi mást kezdeni, mint – még az idén – az éves lomtalanításba tenni.

Lujza

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Neken is mindig fejtorest okoz, hogyan lehet meg hasznalhato, de nekem felesleges dolgoktol megszabadulni ugy, hogy jo helyre keruljon. Kosz a remek otleteket. Ehhez gondolom azert szivos munka ls sok turelem kell ami neked van, Lujza. En is megtapasztaltam mar, hogy jo helyre elajandekozni, vagy hasznositani valamit legalabb akkora orom, mint venni, vagy kapni.

Névtelen írta...

Mar nalunk is van garazsvasar, sok informacio van roluk a Facebookon.
" Biztos láttad már amerikai filmekben, hogy egy szép napos hétvégén a család kipakol a ház elé és kiárusítják a már megunt, nem használt, felesleges kacatjaikat. Hasonlóan képzeld el itthon is.
A garázsvásárokat tehát magánszemélyek rendezik a saját kertjükben, garázsukban, lakásukban és a saját már nem használt, de jó állapotú, felesleges cuccaikat adják el."

Csilla