2012. augusztus 25., szombat

Balatoni nyár unokákkal


Csendes a ház. Ma reggel akármeddig alhattam volna és Papinak sem kellett friss kakaós csigáért rohanni a sarki boltba, mint az elmúlt hét napban, amit a két unoka nálunk töltött  a balatoni nyaralóban.


Az első reggel még Panni „Mami jeje" kiabálásával kezdődött, de a két csimota hamar rájött, hogy jól eljátszanak kettesben is, amíg a nagyszülők a reggelit készítik. Ilyenkor Pannika rácsos kiságyában állt, míg Lilla látványos produkciókkal szórakoztatta kishúgát, göndör kacajokat csalva ki belőle.

A reggeli kakaó és kakaós csiga elfogyasztása után a teraszon folytatódott a nap rajzolással, kirakós játékkal, gyurmázással (remek tortakészítő szerkentyű segítségével), és folytatódott a szobában, amikor a terasz kibírhatatlanul felfórosodott. Közben Papi vásárolt és főzött, Mami egyik kezével takarított, rendet rakott, mosott, mosogatott, stb, másik kezével leült játszani egy kicsit (jó kis képzavar, de azért értitek :-))), vagy próbált igazságot tenni a nagy harmóniából hirtelen veszekedésbe és hisztibe átcsapó apróságok között.  

gyurmázás  sütikészítő szettel

Az ebédet, Papi remek főztjét, általában jó étvággyal fogyasztották el. Az étkezések viharai közé tartozott  az ülésrend – azaz a ki, hol ül aznap című játék.  Mert vagy Lilla nem kart Panni mellé ülni, vagy fordítva, vagy Lilla arra a helyre akart ülni, ahonnan a ház előtt elszáguldó vonatokat lehetett látni, vagy Panni akart a ventilátor közelébe ülni, stb, stb.      

ebéd


A legnyugodtabb időszak Panni ebéd utáni alvása volt. Ilyenkor Lillával valami nagyoknak valót játszottunk, például kedvenc Dorothy-s szerepjátékunkat, amit azóta játszunk, hogy az „Óz, a nagy varázsló”-t láttuk két éve a bábszínházban.  Új  játékunk a barkochba és egy új szójáték. 

rajzolás

Hosszú előkészületek után délután öt körül elindultunk végre a partra. A strandon rendezett, árnyékot adó fák vannak, remek a játszótér szép homokozóval, a WC és tusoló tiszta, de a bódék lángos- és palacsinta kínálata drága és  vacak.  A panoráma a strandról mesebeli, szemben a badacsonyi hegy és körben az egész szépséges vulkáni  hegyvonulat. A térdig érő vízben Lilla rögvest alámerült, Papival nagyokat csobbantak, míg Panni a bokáig érő vízben kézen járt, majd csöpögtető várat építettünk általában.  A nap még mindig tűzött, és  a langymeleg vízben  estig bent lehetett lenni. 

fodrászkodás

Nem gondoltam, hogy itt ilyen szép az este – mondta Lilla  felnőttes elragadtatással, amikor augusztus 20-án  este  kimentünk a partra és végignéztük a napnyugtát. A partmenti lépcsőn ülve szemléltük, hogyan gyalogoltak be az emberek ruhában a tóban lévő hosszú, keskeny homokszigetre. Egy kis csapat három összekötött csónakot kézzel húzva szállította a szigetre a máglyarakáshoz való tűzifát. Azt találgattuk, hogy talán majd ott is alszanak a víz  közepén. Mikor sötét lett, láttuk is a vörösben izzó óriási tábortüzet a sziget végében.  Körben, a Balaton mindkét partján  kisebb-nagyobb tűzijátékok  gyúltak nagy pukkanásokkal - nem győztük kapkodni a fejünket. A víz felől kellemes fuvallatok érkeztek – végre.    

 
Most, hogy csendes a ház, az itt készült gyerekrajzokat rendezgetem a tavaly készültekkel együtt. Azt tervezem, hogy minden évben néhányat kiválasztok és évszámmal ellátva, bekeretezve  felteszek a szoba falára.  Remélem szép kis történelmi sorozat lesz belőlük az egymást követő  nyarak során.  

Cecilia

3 megjegyzés:

Lujza írta...

Jó volt olvasni a hangulatos bejegyzést! Nagyszerű dolog az unokákkal lenni, még ha sok munka is, új értelmet ad az életünknek.

Stolzer Cecilia írta...

A munkát, ami az unokázással jár hamar elfelejti az ember, csak az élmények maradnak és az hosszú időre feldobja az embert.

Névtelen írta...

Szülők, érintettek - vagyis maguk a csimoták, ha majd nagyok lesznek,
netán maguk is szülők, a történeteiket végigolvasva reális és kedves képet kaphatnak erről a hétről. Nagyon jó, hogy ilyen életképekkel örökíted meg a gyerekek - egyébként a későbbiekben elmosódó, összefolyó - emlékképeit.

Anna